Rólam...

Hát, bőven elmúltam 50 éves, három gyermekes családból származom, édesanyám tanárnő, míg édesapám agrármérnök volt.

Nekem is három gyermekem van, három fiam, legidősebb halmozottan sérült, immár 27 éve idehaza ápoljuk feleségemmel, akivel 32 éve vagyunk házasok.

Középső fiam már karnyújtásnyira van attól, hogy erdőmérnök és mérnöktanár legyen, míg legkisebb fiam nagy célja az orvosi egyetem, és ahogy kitartását és szorgalmát ismerem, ez nem is elérhetetlen számára.

Jómagam fő végzettsége a gépészmérnök, mely mellé idővel szereztem még pár képesítést, azonban genetikai okokból körülbelül 40 évesen elkezdődött fokozatpt szemromlásom. Nem sokkal később, alig 52 évesen, a várhatóhoz képes hirtelen, szinte egyik napról a másikra lettem látóból aliglátó.
Ma körülbelül 8-10% körüli a maradék látásom, de ezt pontosan meghatározni is neház. Ugyanis a specifikus fényérzékelő sejteim elhalása miatt látásom is érdekesen alakul. Látóterek esnek ki, és mosódnak össze. Így vannak pici területek, amelyeket mégis jobban látok. Végeredményben maga az összkép esik szét, de mindemellett viszonylag remekül tudok számítógéppel dolgozni, úgynevezett irodai munkát végezni.

Eger mellett Szarvaskőben, pontosabban annak is külterületén élünk egy általunk épített családi házban. Lételemem a természet közelsége, benne élni a természetben.

Talán éppen ezért is volt egyértelmű, hogy egészséges fiaimmal még látó koromban teljesítettük a mintegy 1100 km hosszú Országos Kék Túrát.

 Bár látszólag a teljes Kék Kör teljesítése megszakadt, én még nem adtam fel, hogy immár szinte vakként, ezt a kihívást befejezzem. 

Természetesen a pár éve bekövetkezett látásromlásom gyökeresen átalakította az életemet. Korábbi munkahelyem, sajnos nem adott lehetőséget, hogy apró módosításokkal tovább dolgozhassak, így ahogy a GPS-ek, nekem is újra kellett mindent terveznem. Megint beültem az egyetemi iskolapadba.

Új diplomát szereztem, mellyel a korábbi pszichológiai előtanulmányaimat mederbe terelve, a segítő beszélgetések emberévé, coach-á váltam. Ma ezzel segítem a hozzám fordulókat.

Bár munkahelyen már nem hiszem hogy lenne esélyem ‘vak mérnökként’ dolgozni, azért a mérnöki vonalat sem engedtem el, ezt talán nem is tudom. Ma ez inkább hobbi, de a legújabb technikákat, az éppen a sérültek mindennapjait jobbá tévő mesterséges intelligencia lehetőségeit keresem. Többek között azt próbálgatom saját magamon kísérletezve, hogyan a vakok életét hogyan segítheti ez a dinamikusan fejlődő lehetőség. Már saját környezetemet elég sikeresen felvérteztem ezekkel a lehetőségekkel, így ki merem jelenteni, hogy egyre vakbarátabb környezetben élhetek. Például hangommal társalgok otthonommal, adatokat kérek és kapok, illetve utasításokat is tehetek. Izgalmas terület, és remélem mihamarabb mindenkinek segítségére lehet. Hátha ezzel is tudok sorstársaimnak segíteni.

Mindig is közösségi ember voltam. Így egy időben voltam önkormányzati képviselő, volt saját magam által alapított közhasznú, hátrányos helyzetű gyermekeket játékhoz, játék lehetőséghez segítő alapítványom. (Sajnos házamat ért tűz az alapítvány vagyonát sem kímélte, így ezt már nem tudtam feléleszteni)

Azonban aktív tagja vagyok, a Halmozottan Sérültek Szülőszövetségének. Mindig úgy gondoltam, magas hivatalokból nem lehet a valós élethelyzeteket, problémákat teljes pontossággal látni. Magukat a döntéshozókat is azzal segítjük, ha mi magunk is beletesszük tudásunkat, lelkesedésünket, ötleteinket. Ezt szolgálják a megfelelő egyesületek, alapítványok.

Nagyon fontos számomra a lélek ápolása, és az élet valóban értékes megélése. Feleségemmel immár több mint 20 éve vagyunk tagjai a Házas Hétvége mozgalomnak. Ebben a mozgalomban a a legalapvetőbb emberi egységet, a családot, és áttételesen a itt felnövő gyerekeknek a kiegyensúlyozott életét támogatjuk. Ezt igen fontosnak, a jólét alapjának vélem.

Nagyon szeretem az irodalmat, szinte falom a könyveket, de ha már időt adott az élet a vaksággal, hát elkezdtem írni is. Erre külön oldalt hoztam létre, amit a kapcsolat menüben megtalálsz.

Ennyit rólam, már ami egy pár sorba belefér.